2014. július 9., szerda

1. rész: Ádám szülinapi partija

sziasztok!!:) köszönöm a sok oldalmegjelenítést, de nyomatékosan megkérek mindenkit, hogy aki olvassa az KOMIZZON!!!! köszönöm!:)<3

*Péntek, fél nyolc*
Fölkeltem a szobámban, ránéztem az órára és láttam hogy fél nyolc van már.
-Ne, már fél nyolc mennem kell Ádám munkába.-mondtam. Ádám lassan fölkel, kinyitja a szemét. 
-Mit mondtál?
-Azt hogy már fél nyolc, és mennünk kell dolgozni!!!- szóltam mérgesen.
-Ok, akkor menjünk.
Kimentünk a konyhába, megreggeliztünk. kilenc körül indultam el a metróhoz, ott találkozok Vikivel. Amint fölszálltunk a metróra, Viki meglátta Olivért, és rögtön odament aláírást kérni.
- Szia Oli.
- Szia , hogy hívnak?
- Vikinek, kaphatok egy autógrammot?- kérte szépen Viki.
- Ó , persze, adj tollat- röhögte el magát.
-Pillanat- nyúlt Viki a táskájába a tollért. Oli már írta volna a nevét, amikor rám pillantott...
-Viki, ki az a lány melletted?
-Én? Én SZabó Regina vagyok- mondtam meglepődve.
- Szia, Patocska Olivér.
-Szia- szóltam. megadta Vikinek az áhított aláírást. Azután odajött hozzám, és a fülembe súgta ezt:
-Regi, nem akarsz velem randizni?- mondta halkan.
-Bocs van barátom, szia- ezzel le is szálltunk a metróról. Viki később érdeklődött,hogy mit súgott a fülembe, de nem mondtam neki semmit. Beérve az üzletbe sokat dolgoztunk, de egész végig csak Olira gondoltam, így gyorsan elszaladt az idő, és már 3 óra volt. Szóltam a főnöknek, hogy ma korábban el kell mennem, mert megyek bevásárolni, ugyanis este lesz Ádám szülinapi partija, nyolckor. Legfőkébb nasit és üdítőt vettem, aztán gyorsan átugrottam Ádámhoz, nála lesz a parti. 
-Szia kicsim, milyen volt a napod?- kérdezte Ádám.
- Nyugis, de erről majd később beszélünk- zártam le a témát.Elmentünk lemosakodni a buli előtt, és ezt a ruhát vettem föl:


*2 órával később*
Pont nyolcra érkezett meg mindenki, addigra minden kész volt. Jó volt a hangulat, a zene is. Ádám bement a hálószobába valamiért, egy csaj utána ( később kiderült Dorinának hívták). 
- Na, ebben valami nem stimmel- gondoltam magamban, és bementem a szobába.
Ami bent fogadott arra nem számítottam volna soha az életben...

1 megjegyzés: